V. Hedrik Judit

Ünnepi áhítat

Fény-gyöngyöket fűz a tél a fenyőfákra, zöldjükre csillogó hó-pamacsot tűzdel, jégcsapokat aggat minden egyes ágra, csillagát a holdfény megtelíti tűzzel.

Egyre elmélyültebb, áldottabb lesz a csend, őszinte imáját nem zavarja semmi, a Természet tisztán, hang nélkül ünnepel, hogy az ünnep szép, és igaz tudjon lenni.

Körmendi Gitta

Simon M. Veronika: Áhítat

Advent

Ünnepváró fények, mézeskalács illat, angyali szerenád, betlehemi csillag.

Felsejlik egy boldog, ártatlan karácsony, gyengéden ringató, gyermekkori álom.

Ünneppé nőtt öröm, könnyet szikráztató, áhítatot keltő, szív mélyig megható.

Várjuk, mert olyan jó szeretetre várni, puha ölelésben kisgyermekké válni.

Szívből imádkozni, Zsoltárt énekelni, kis Jézuska jászlát körbe térdepelni.

Közelg’ a szeretet örökzöld ünnepe, készül az Angyalok adventi serege.

Istent dicsőítő dallal köszöntenek, mennyei békéről zengve az éneket.

Szárnyak érintése simítja lelkünket, hogy örömre leljen szívünkben az ünnep.

Úgy éljük csodáját, ahogy egykor régen, csendes, istenáldott, imádságos éjen.

Körmendi Gitta

Tovább A teljes cikk itt olvasható→

Télapó-köszöntő

Úgy vártam a télre, hóra, jó, hogy jöttél télapócska! Nyúlj bele a tömött zsákba, s tégy a házunk ablakába: nagyanyóka derekára gyógyírt, mert fáj háta, lába. Anyukámnak idő kéne, olvasásra, pihenésre, jó lenne, ha sokat kapna, mert ami van,

A teljes cikk itt olvasható→