Télapó-köszöntő

Úgy vártam a télre, hóra,
jó, hogy jöttél télapócska!
Nyúlj bele a tömött zsákba,
s tégy a házunk ablakába:
nagyanyóka derekára
gyógyírt, mert fáj háta, lába.
Anyukámnak idő kéne,
olvasásra, pihenésre,
jó lenne, ha sokat kapna,
mert ami van, nekünk adja.
Az apunak erőt hozzál,
és abból is jó sokat,
hogy ne vegyük észre rajta
a nyomasztó gondokat.
Testvérkémnek játékokat,
éppen olyat, mint nekem,
hátha nem fog veszekedni
állandóan én velem,
és, mert arra tanítottak,
gondoljak a jövőre,
mindazt, mi a zsákban maradt,
tedd bele a cipőmbe!

 

Körmendi Gitta

 

Levél a Télapónak

Megnéztem hiányát az idei évnek,
hogy kicsinek, nagynak, ajándékot kérjek.
Kérek minden napra erőt, egészséget,
komoly együtt érzést, igaz emberséget.

Kérek hozzá békét, sok-sok szeretetet,
testvériességet, mert az rég elveszett.
Türelmet és csendet, egymásra figyelőt,
segíteni tudó testi-lelki erőt.

Kérek még örömet, derűt, boldog mosolyt,
ezek is elfogytak útközben valahol.
Kéne még a munka régvolt tisztessége,
és a tisztességnek nagyrabecsülése.

A család oltalma, tiszta, meleg fészke,
kenyér a nyomorgó szegénység kezébe.
Mindennapjainknak olyan tisztelete,
hogy az életnek is legyen benne helye.

Ahol nem látsz cipőt az ablakba téve,
ott is várnak, csak ott, még cipő is kéne.
Indulj Télapócska gondolatgyors szánon,
hadd lehessen igaz, ami még csak álom.

 

 

 

Hogy a kért ajándékoknak helyük is legyen, kérem, cipőik mellé
fényesítsék ki kicsinykét, a szíveiket is!

Körmendi Gitta