Tavasz-varázs

Amikor hajnalban friss madárdal ébreszt,

gyöngyvirág illata fonódik a fényhez,

mikor smaragd-zölden ragyog a Természet,

senki sem kérdezi: miért van az élet?

Nem kérdezi senki, mert mindenki látja,

most a megújulás az, mi táncát járja.

A boldog létezés, a legszebbé válás,

a tiszta szerelem, a pazar virágzás.

Kérdezi a madár, mit kell énekelni?

A felhő az égen, hogy merre kell menni?

Az illat, hogy neki milyenné kell válni?

A patak, hogy medrét hová is kell vájni?

Nincsen kérdés, létük ismeri a választ.

Átadják örömük teljesen a mának.

Énekelnek, szállnak, mennek, amerre kell,

a Természet tudja, milyen a szerelem.

Tavasz-varázsának én is része vagyok,

szerelmem szívének szerelmet dalolok.

Átadva önmagam az önfeledtségnek,

hisz amiért élek, az maga az ÉLET.

Daloló színek

A VÖRÖS, vágyával köszönti a Napot.

Táncba hív millió tűz-színű pipacsot.

Életre szeretve a hűlt érzelmeket,

vérünkkel lükteti az örök ütemet.

A KÉK, visszaadja a felhőtlen eget,

búzavirágszemű, nyári szerelmeket.

Tóparton feledett andalgó lépteket,

a kék, azt dúdolja, amit a tengerek.

A ZÖLD, felidézi a smaragdszín álmot,

mint szivárvány szárnyú szitakötő táncot.

Magasra emelve a nyár virágkelyhét,

dallá varázsolja a természet csendjét.

Az ARANY, a nagy Ég, örök kincsestára.

Kenyeret rejt érett kalászok magjába’.

Felfényli a zöldet, vöröset és kéket,

az arany, egy tiszta, angyalhangú ének.

Tavaszköszöntő
V. Hedrik Judit

A Természet palettáj

Megérint a korahajnal érintetlen tisztasága,

amint fénylő harmatszemmel ráragyog a nagyvilágra.

Amint a csend elfogadja az ébredés összes zaját,

hogy egy új dal születhessen, feláldozza érte magát.

Útravaló

Járd végig örömmel, vidáman az utad,

tiéd az út, tiéd az egész láthatár,

rétek, mezők, hegyek, tágas rónaságok;

bármerre is lépdelsz, a szépség arra jár.

Tükrözze a szemed tavak csillogását,

őrizze mosolyod nyári Napnak fényét,

lüktesse a véred szívek dobbanását,

éji csillagoknak hangtalan zenéjét.

Vezessen a lépted messzire, magasra,

mutasson iránya félelmeken túlra,

hogy örömtelt szívvel ismerd fel a csodát,

nem létezik öröm, mi ne rajtad múlna.