AZ 509. NEHÉZPÁNCÉLOS-OSZTÁLY HARCAI MAGYARORSZÁGON
ÉS JENő TÉRSÉGÉBEN
1944 szeptemberében az osztály Sennelagerben hajtott végre feltöltést és átképzést. Az alakulatot eredetileg az ardenneki támadás egyik támadó ékeként tervezték alkalmazni. A technikával történő feltöltés nem a terveknek megfelelően haladt. Az osztálynak át kellett adnia az egyik SS-alakulat számára a meglévő néhány Királytigrisét, amelyeket az átképzésre használtak. Néhány hét múlva viszont úgy döntöttek, hogy az osztályt az egyre veszélyesebb magyarországi arcvonalszakaszra irányítják.
Megkezdődött az új harckocsikkal történő gyors feltöltés. Ennek köszönhetően 1945 január közepére az osztály már 45 Királytigrissel rendelkezett. Január 12-én az osztályt bevagonírozták, és Drezda-Prága-Brno-Pozsony útvonalon Magyarországra szállították.
Elsőként az 509/2. Század érkezett meg Veszprémbe. A január 15-i kirakást követően a század a hajmáskéri tüzériskolába vonult, ahol később az egész osztály elhelyezésre került. Részvétel a Konrad-III felmentési kísérletben Az osztály parancsnokát, Jürgen Burmester őrnagyot, január 17-én berendelték a IV.SS-páncéloshadtest harcálláspontjára egy alkalmazó megbeszélésre. Ott tudta meg, hogy az osztályt a Gille SS-tábornok által vezetett IV.SS-páncélos hadtestnek rendelték alá. A hadtestnek kellett volna végrehajtania a körbezárt és már javában ostrom alatt álló Budapest felmentését.
A Székesfehérvár térségéből január 18-án induló támadás (Konrad-III) során a hadtest hadműveleti felépítésében az 1. páncélos hadosztály a jobb szárnyon, a 3. “” SS-páncélos hadosztály és az 5. “” SS- páncélos hadosztály középen, míg a 3. páncélos hadosztály a bal szárnyon támadott. A künkösdi megindulási körletben végrehajtották a járművek harchoz történő felkészítését, majd az osztály felvette a harcrendnek megfelelő csoportosítást. Az első lépcsőben az 1. és a 3. szd., míg a második lépcsőben a 2. század támadott azzal a feladattal, hogy közelebbi célként birtokba vegye a Székesfhérvártól délre eső Sárvíz-hidat, további célként elérje a Váli-víz vonalát Baracskánál a Székesfehérvár – Budapest főúton haladva, majd tovább támadjon Baracska – Budapest irányba. Az osztály a támadását január 18-án 08,00-kor a “” hadosztály sávjában kezdte meg. Az elso lépcsoben a 3. és a 2. század támadott, amelyeket az 1.szd. követett. A harckocsik átküzdötték magukat egy aknamezőn és egy páncéltörő ágyúkkal, valamint harckocsikkal megerősített védelmi rendszeren.
A Jenotől D-DNY-i irányba fekvő 197-es és 188-as magassági pontig jutottak. A támadás során súlyos veszteségeket szenvedtek. Délutánig sikerült áttörniük a szovjet védelem első állását és tovább támadtak Alsósomlyó-Felsosomlyó irányba, azzal a céllal, hogy birtokba vegyék szabadbattyáni Sárvíz-hidakat és megakadályozzák a szovjet csapatok ilyen irányú visszavonulását.
A harmadik század sebesülések következtében elvesztette valamennyi tisztjét. Az első század parancsnoka is megsebesült, csakúgy mint az osztályparancsnok. Linden főhadnagy, a zászlóaljparancsnok segédtisztje elesett. Az osztály irányításával, a második századparancsnokát, Dr. König századost bízták meg, aki végrehajtotta a szükséges átszervezéseket. Az első századot Vaas hadnagy, a másodikat Böttger hadnagy, míg a harmadikat a tapasztalt Klauss őrmester vette át. Az elöljáróval megszakadt az összeköttetésük, így az osztály még harcképes 18 harckocsijának egyedül kellett átverekednie magát a Felsosomlyó – Alsósomlyó terepszakaszon. Az ellenség a Királytigrisek 88mm-es harckocsiágyúi tüzének nem tudott ellenállni. Lépésről lépésre szorult vissza a Sárvíz mögé. A német harckocsik folytatták az előrenyomulást és délután Szabadbattyántól északra elérték a Sárvíz-csatorna vonalát.