A Szabadbattyán központjában álló hidat Dr. König százados nem ítélte megfelelő teherbírásúnak a Királytigrisek számára. Úgy határozott, hogy a 2. századdal megpróbálja az attól valamivel északabbra fekvő másik hidat is birtokba venni, miközben a 3. század egy déli irányú átkarolással átvágja a Polgárdi – Székesfehérvár főútvonalat és a falutól 2 km-re fekvő vasútállomásáig nyomul előre. A településre benyomuló 2. szd. utcai harcokba keveredett szovjet ISZ-2-es nehézharckocsikkal. Csak lassan tudott előrenyomulni. Amikor az élen haladók végre elérték a templom melletti utcát és a legelső német harckocsi már alig ötven méterre volt a kijelölt hídtól, az utolsó visszavonuló szovjet harckocsi is lehajtott arról és a híd a levegőbe repült. Ugyanekkor robbant fel a település másik Sárvíz-hídja is. A település és vasútállomása közötti területet már a németek kezében volt. Az osztályparancsnokságot a paplakban rendezték be. Késő délután megérkeztek a 3.”Totenkopf” SS-páncélos hadosztály és az 1.pc.ho. őrsei.

 

Az osztály nehéz napot tudott maga mögött. Tizenegy Királytigrist vesztettek a nap folyamán, ebből hét totál veszteség volt. Ez még akkor is súlyos ár, ha az ellenség 20, zömében szintén nehézharckocsit és több páncéltörő ágyút is vesztett. Az osztálynak nem sikerült egyik hidat se épségben birtokba vennie. A gránátosoknak azonban sikerült a Sárvíz-csatorna túloldalán hídfot foglalniuk. Fedezetük mellett a müszaki csapatok megfeszítetten dolgoztak, hogy legalább az egyik hidat használható állapotba hozzák a Királytigrisek számára.

Amikor másnap reggel az egyik német harckocsi megpróbált óvatosan átkelni az egyik kijavított hídon, az összeroppant a 70 tonnás acélmonstrum súlya alatt. A harckocsi az utolsó pillanatban hátramenetet kapcsolt és sikerült lehajtania a hídról. Clauss őrmester az egyik terepszemrevételezés során talált a Sárvízen egy gázlónak alkalmas szakaszt. A mederfeneket alaposan megerősítették vasúti talpfákkal, így délután már meg is kezdődhetett az osztály partváltása. A szovjetek felismerték a veszélyt és ezért 12 db IL-2 típusú csatarepülogéppel támadták az átkelőhelyet. Az egyik Királytigris a bombatámadás során csősérülést szenvedett. A kezelozemélyzet ezt csak akkor vette észre, amikor a legközelebbi tűzharc során az első lövésnél a cső jó része lerobbant. Az orosz légi csapás a harckocsikban nem tett komoly károkat, de az SS-páncélgránátosok soraiban viszont jelentős veszteségeket okozott. Az 1. és a 2.szd. az átkelésüket követően rögtön felvette a támadó harcrendet és az idoközben

megeredt sûrû hóesésben hamarosan elérték a Székesfehérvár – Sárkeresztúr műutat. A beállt éjszakai sötétségben is folytatták az elõrenyomulást. Nem egyszer a harccsoport parancsnoki teendõivel megbízott Dr. König volt az, aki a harckocsijából kiszállva a harckocsik elõtt haladt, hogy megkeresse a helyes utat. Éjfél tájban kénytelenek voltak megállni, mert elvesztették a tájékozódást és az üzemanyag is kifogyóban volt. Az osztály közelbiztosítás mellett körletet foglalt, amíg a másnap délelõtt beérkezõ ellátó jármûvek meg nem érkeztek az üzemanyaggal, a lõszerutánpótlással és az élelemmel. A feltöltés után folytatták a támadást Börgönd irányába.

Felvétel 1940-es évből

A reptér elfoglalása után a seregélyesi hidat kellett birtokba venniük. A feladatot sikeresen teljesítették, de a híd itt sem volt számukra elég erõs. Mûszaki segítséget kértek a híd megerõsítéséhez. A feladatra kijelölt mûszaki alegység azonban csak este felé érkezett meg a helyszínre, aminek következtében a harckocsizók várakozással vesztegették el a drága idõt. Mire folytatni tudták az elõrenyomulást, erõs havazás kezdõdött. Január 21-én korán reggel az osztály törzse elérte Gárdonyt.

A Királytigriseket ismét feltöltötték, hogy folytatni tudják a támadást Budapest irányába. Ekkor jelent meg egy SS-százados a 5. “” SS.páncéloshadosztály parancsával, miszerint az osztályt alárendeltségükbe vonják. Az osztálynak a Váli-vízen átkelve Baracska irányába kellett volna támadnia, de kísérõgyalogság nélkül. Dr. König százados hiába próbált tiltakozni az eljárás mikéntje miatt, nem kapott rá megfelelõ választ. A parancsot végre kellett hajtaniuk. Felsõbesnyõ felé vonulva hat Királytigris esett ki technikai meghibásodás miatt. Az éjszaka során egy szovjet harckocsizó kötelékbe botlottak. Két szovjet páncélos megsemmisítése után folytathatták az elõrenyomulást. Az ellenség elvonult a sötétség leple alatt. Az elõrenyomulás során Dr. König harckocsiját találat érte hátulról. Az egyik mögötte jövõ saját harckocsi lövege sült el véletlenül. A századparancsnoki jármû mozgásképtelenné vált, ezért Dr. König átszállt egy másik jármûbe.

Kevéssel éjfél elõtt elértek egy magaslatot, ahol a “” hadosztály páncéltörõ tüzéreivel találkoztak. Az erõsen megtizedelt SS-kötelék egy felsõbesnyõi tanyán szállásolta be magát. Az 509-esek is hasonlóképpen cselekedtek. Január 22-én az osztály felzárkózott az élen támadó 1. páncéloshadosztályra. A harcok Felsõbesnyõkörül folytak váltakozó sikerrel. A heves tûzharcban több ellenséges harckocsit és egyéb jármûvet lõttek ki. Délutánra a szovjet nyomás megerõsödött, ugyanakkor a lõszer és az üzemanyag kritikus szintre apadt. El kellett rendelni a visszavonulást.

Az akcióban részt vett 26 Királytigris közül összesen 14 db vált harcképtelenné ellenséges behatás vagy mûszaki meghibásodás miatt. Dr. Könignek sikerült valamennyi sérült harckocsi elvontatását megszerveznie. Három harckocsi tûzfedezete alatt a többi kilenc vontatókötélre vette a társait és elvontatták õket. Az osztályt hadtest-tartalékba helyezték. Seregélyesen végre találkoztak az osztály törzsével. Dr. König jelentést tett az osztályparancsnoknak a történtekrõl. Burmester õrnagy úgy döntött, hogy Breith tábornokon (a III. páncéloshadtest parancsnoka) keresztül magához a páncélos csapatok fõszemlélõjéhez, Guderian tábornokhoz (ekkor már a szárazföldi erõk megbízott vezérkari fõnöke!) intéz panaszt az 5.”Wiking” SS -páncélos hadosztály eljárása miatt. Nehezményezte, hogy nem értesítették az osztály átalárendelésérõl. Mivel nem támogatásról volt szó, hanem megerõsítésrõl, az utánpótlást az új elöljáró-köteléknek kellett volna biztosítania, ami nem történt meg. Kapcsolata az osztályával teljesen megszakadt. Az eljárás elleni tiltakozás mellett súlyos hibának nevezte, hogy a támadást gyalogsági megerõsítés és kellõ felderítés nélkül, kapkodva kellett végrehajtaniuk. Mindezek következtében az osztály harcértéke századerõre apadt. Közben Dr. König századost a gázlóátkelés éjszakáján a hideg víz hatására kiújult vesebántalmak miatt két hétre kórházba utalták. Elhárító harcok Székesfehérvár térségében

Felvétel: Donkanyar 1941-ben

Az elkövetkezõ napokban az osztály folyamatosan harcban állt a számbeli fölényben lévõ szovjet harckocsikkal.

Burmester õrnagy az idõközben megjavított Királytigrisekkel elhárító harcokat folytatott a Baracska-Pettend terepszakaszon. Az osztály ilyen jellegû megosztottsága ellenére több ellenséges harckocsitámadást hárított el. A szovjeteknek súlyos áldozatok ellenére sem sikerült áttörést kierõszakolniuk a Velencei-tó északkeleti térségében. Január 27-én egy három Királytigrisbõl álló részleg Seregélyesrõl Kápolnásnyéken keresztül egészen Pettendig jutott elõre egy ellenlökés során. A három közül kettõa falu belterületén (harckocsiparancsnokok: Neuhaus fõõrmester és Kollmannsberger õrmester), míg a harmadik (Bauer õrmester 133-as toronyszámú jármûve) a falu északkeleti végében az egyik szélsõház mellett foglalt tüzelõállást és a tornyát a kb. 1200 m-re lévõ vasúti töltés irányába fordította.

Délelõtt tíz óra körül egy T-34-es oszlop jelent meg északkelet felõl. Bauer õrmester harckocsija azonnal tüzet nyitott, ahogy a szovjetek lõtávolságba értek. Rövid idõn belül öt szovjet harckocsit semmisített meg. A maradék T-34-es a vasúti töltés fedezékét kihasználva teljes sebességre kapcsolt és a faluban próbált menedéket lelni. Bauer õrmester egyelõre nem váltott tüzelõállást. A falu felõl harci zaj hallatszott, majd ismét feltûntek az ekkor már visszavonulóban lévõT-34-esek. A vasúti töltés ellenére a 133-as újabb három szovjet harckocsit lõtt ki. Egy negyediket is eltalált, de az fekete füstöt eregetve még el tudott menekülni. Egy jó óra múlva újabb ellenséges harckocsioszlop jelent meg. Ezek a páncélosok viszont olyan nagy sebességgel száguldottak, hogy a 133-as harckocsinak nem volt ideje célzott lövést leadni rájuk. Valószínûsíthetõvolt hogy a szovjetek már ismerték a Királytigris tüzelõállásának helyét.

Bauer õrmester elrendelte a tüzelõállás-váltást. Az új tüzelõállásból tûz alatt tarthatta a falu teljes keleti szegélyét. Hamarosan ismét feltûntek a T-34-esek. Ezúttal öt szovjet harckocsi semmisült meg a 133-as páncéltörõgránátjaitól. A harcban beállt szünetben feltûnt az osztályparancsnok Királytigrise. Burmester õrnagy páncélosa is kilõtt két szovjet harckocsit útközben, de motorikus gondok miatt vissza kellett fordulnia Kápolnásnyék irányába. (Egy saját “” találat után jelentkezett a meghibásodás!) A harc egyelõre véget ért.

A három lesállásban lévõ Királytigris utolsó áldozata az a sérült T-34-es volt, amelyet még Bauer õrmester harckocsija talált el a délelõtti harcok során. Idõközben beesteledett. A mozgásképtelen szovjet páncélos közvetlen közelrõl eltalálta a felé közeledõ”133-ast” A lövedék mélyen behatolt a Királytigris lövegpajzsába, aminek következtében a harckocsi lövege használhatatlanná vált. A szovjet harckocsinak a torkolattüzét észlelõ Neuhaus fõõrmester páncélosa adta meg a kegyelemdöfést. A jelentések alapján kiderült, hogy a Pettendnél harcoló három német harckocsi és az osztályparancsnoki jármû összesen 41 db T-34-est semmisített meg (Neuhaus fõõrmester – 15, Bauer õrmester – 13, Kollmannsberg õrmester – 11, Burmester õrnagy – 2). A számok alapján Pettendnél egy egész szovjet harckocsi dandárt állított meg néhány Királytigris. Ez az eset jól példázza a típus nagy fölényét, amely a tûzerõben és a páncélvédettségben nyilvánult meg a T-34-es típussal szemben.

3. rész itt olvasható